„Eljön egy idő mindenki életében,
mikor úgy tűnik, a szeretet elmegy, mikor semmi nem akar jóra fordulni, jön,
jön egy idő, mikor nem találod a helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik,
az arcodba csapódik. Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy
minden hited.”
/Gyilkos elmék c. film/
1995.
december 23.
A dátum, amikor megszülettem. Sokak
számára különleges a nap, mikor megszülettek. A család, a barátok és ismerősök
mind mosollyal az arcukon keresnek meg, ajándékokkal halmoznak el. De ami a
legfontosabb, az emberek ilyenkor érzik a legjobban azt, hogy fontosak. Egy
születésnap mindenki számára boldog.
De az én születésem napja egészen
más.
Aznap, mikor a világra jöttem
Londonban szokatlanul nagy pelyhekben hullott a hó. Anya a kórház társalgójának
ablakán át fürkészte az alatta elterülő kihalt utcát, pont úgy, mintha keresne
valakit. Azonban az a valaki nem jött el, hiába várta. Ismét csalódást okozott
neki. Anyát nem sokkal ezután tolták be a műtőbe, de a szülésnél komplikációk
léptek fel. Nekem később azt mesélte, hogy olyan volt, mintha nem érezném
biztonságosnak a kinti világot, ezért nem akartam volna kijönni. Sokszor
nevettünk azon, mennyire igazam volt. Egy magamfajta félvérnek idekint nem
biztonságos, és bár alig múltam tizennyolc, elfáradtam.
És pont akkor, mikor el
akartam aludni, megjelent Ő. Miatta akartam újra élni, miatta tagadtam meg azt,
aki vagyok. Az lettem, aki szerettem volna lenni. Színjátékká vált az életem.
És ha az álarc le is hullott rólam, Ő akkor is minden éjszaka visszatért hozzám.
Ismert engem, én pedig őt. Mi ketten voltunk a tökéletes egész.
És most végre megtaláltam.
Szia!
VálaszTörlésMár most nagyon tetszik a blog és már nagyon várom a folytatást :D
Szia!
TörlésÖrülök, hogy így gondolod, köszönöm szépen! :)
Puszi
Yesaya
çankırı
VálaszTörléstekirdağ
giresun
manisa
ZTRB0A