8. Fejezet: Megéri

"Az ember sohasem azért lesz szomorú, mert a bánat kívülről rátör - hanem mert belülről csinálja. Az érzéseink sohasem kívülről szakadnak ránk, hanem belülről. És belül mindig azt érezzük, amit megengedünk magunknak!"

/Müller Péter/

7. Fejezet: Tartozni valakihez

„Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni. Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell. A lélegzetvételével akarok összeolvadni. Az örökkévalóságig. Hogy többé ne engedjen el. Ez a nyugalom érzése. Teljességre vágyom.”

/Tisza Kata/

6. Fejezet: Édes vigasz

„3 negatív szó:

nincs

semmi

baj.”

/Fodor Ákos/

Szünet!

Sziasztok!

Mint ahogy már sokatoknak is feltűnt, immár három hete annak, hogy nem jelentkeztem újabb fejezettel. Ennek az az oka, hogy egyszerűen megakadtam. Vannak ötleteim, elképzeléseim, de az a bizonyos átmenet, ami lehetővé tenné nekem, hogy ezeket a részeket meg is írjam, egyszerűen hiányzik. Képtelen vagyok egy normális részt összehozni, és akármit is írok, túlzottan érzik rajta, hogy vért izzadtam azért, hogy azt a pár sort bepötyögjem. Amit ígérni tudok, valljuk be, hogy nem sok, de annyi, hogy a történet márpedig nem áll le. Ez csak egy bizonytalan ideig tartó szünet, ami lehet, hogy csak pár napig tart, de akár hetekbe is telhet. Folyamatosan dolgozok a új fejezeten, és amint én is elfogadhatónak találom, azonnal hozom nektek. Ne aggódjatok, nem fogok leállni, ahhoz túlságosan is szeretem az olvasóimat! :)

További türelmeteket köszönöm!

Yesaya

5. Fejezet: Mélypont

„Van az életben egy-egy pillanat,

Hogy nem várunk már semmit a világtól,

Leroskadunk bánat terhe alatt,

Szívünk mindenkit megátkozva vádol.

Míg porba hullva megsiratjuk,

Mi porba döntött - sok keserü álmunk,

Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,

Míg testet öltött fájdalmakká válunk.”

/Ady Endre/